Miért fontos hogy harmóniában legyen a tudatunk, a cselekvéseink, az érzelmeink és a spiritualitás?
Nehéz dolguk van azoknak, akiknél ez nincs egyensúlyban.
Mert ha hangsúly az életünkben pl az érzelmeinken van, az klassz. Azt csináljuk, amit szeretünk, ott vagyunk ahol jó nekünk, azzal vagyunk, akivel jó, akiről esetleg azt gondoljuk, hogy szeret és akit szerethetünk.
De az bizony vakvágány. Hiszen könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy pillanatnyi örömért cserébe feláldozunk értékes időt abból, hogy elérjük a célunkat. Az érzelem amiről azt állítjuk tiszta és őszinte, nos..inkább segít abban, hogy megalkudjunk. Hogy becsapjuk magunkat. Hányszor mondtuk azt, hogy jó elmegyek, hisz nincs más dolgom. Jó, beszélek vele, mert nincs más, akivel épp most beszélhetnék. Jó-jó, végülis jó ez a munkahely, hisz jó a társaság, vagy ami még rosszabb, MERT NINCS MÁS!! Halló! Mindig van más!!! Az aggodalom, a félelem, a szorongás..mind azok az érzések, amik zsákutcába visznek. Mekkora energiát visz el az, ha aggódók?? És mekkora kell ahhoz, hogy kijöjjek belőle?? Óriási! Képzeld el, ha ezt az energiát a munkába teszem, vagy a párkapcsolatba. Vagy abba, hogy szeressem magam!! Na annak van eredménye..;)
Mi van akkor, ha tudatosságban vagyunk erősek? Hát legyünk azok! Hisz az fog előrevinni! Tudjam azt, hogy mit akarok, hogy azt hogyan érhetem el, hogy mit tehetek azért, hogy célba érjek! Tudni kell!! Figyelmesnek kell lenni, hogy ne vesztegessem az értékes időmet olyan kapcsolatban, vagy olyan munkahelyen, amiről már az első pillanatban tudom, hogy se füle-se farka nem lesz.
De ha csak tudom, attól bizony még nem történik semmi. Olyan mintha egy fal előtt állnék. Toporgás, türelmetlenség, bosszúság..stb. Kell a tudatosság mellé más is, hiszen ha csak tudom hogy facsemetét kell venni ahhoz, hogy gyümölcsöm legyen, abból bizony még nem lesz cseresznye.
Mi van akkor, ha a cselekvők vagyunk? Tök jó! Egyetlen egy dolognak lehet eredménye az életben, az pedig a CSELEKVÉS! Ha nem indulok el, nem érek oda. Igaz? Menni, venni, csinálni, elindulni!! Higgyétek el, enélkül nem megy! Enélkül nem éri el senki a célját! Soha semmi nem fog az ölünkbe esni! Ha mégis..az egy kisebb csoda. Vagy korántsem az, amire vágytunk..
Spiritualitás…na igen.. Kell. Hozzátartozik az élethez. Kinek veleszületett, kinek tanulnia kell. Van aki nem tudja, hogy spirituális, de csinálja, van aki éveket szentel annak, hogy tudja más szemszögből vizsgálni az életet. Nagyon jó, hisz enélkül nehéz boldogulni! Ráadásul milyen katartikus tud lenni egy-egy felismerés!
De!
Észrevetted már milyen könnyű belemenekülni? Hogy hány magyarázatod van bizonyos emberekkel, élethelyzetekkel kapcsolatban??
Mert bizonyos helyzetben könnyű azt mondani, hogy ez azért történik velem, mert a szüleim.. mert az előző életem.. stb.
Aztán rájövünk hogy a felismeréseim bizony nem hoznak eredményt!
Pl rájövök, hogy félek az elköteleződéstől.. És?? Bekopog valaki az ajtómon?? Nem. Azért tenni kell valamit!
Szóval ezért kell, hogy egyensúlyban legyenek ezek a dolgok! Az alapvető működésünkhöz bizony szükséges!
1. Tudd, hogy mit akarsz!
2. Tegyél meg mindent, hogy elérd a célt!
3. Élvezed az odáig vezető utat, örülj, ha megvan, légy hálás mindenkinek, de elsősorban magadnak. Ismerd el az eredményed! Ünnepeld meg magad!
4. És aztán vedd észre azt, hogy mi volt ebben az útban a jó. Mi volt az a lépés, amit máshol/máskor is alkalmazhatsz. Lásd, hogy kinek mi volt a szerepe az úton.
Az életünk utolsó percében mire akarunk visszagondolni?? Arra, hogy mekkora felismeréseim voltak vagy arra, hogy micsoda élményeink….!!