Menni vagy maradni? Egyre többen kerülnek a közelembe olyan nők és férfiak, akiknek romokban van a párkapcsolata / házassága. Együtt élnek valakivel X éve, lehet hogy van közös gyerek, lehet, hogy van közös ház, autó, kutya, bármi, ami ebben az állapotban igazi béklyó. Gondolod Te.

 

Otthon, édes otthon

Hazamész este, nyugtázod, hogy mindenki a helyén van, épp mint tegnap, vagy múlt héten vagy két éve. Ugyanaz a beszélgetés, vagy ugyanaz a „nem” beszélgetés..
Azt mondod hazamész, közben belül tudod, hogy az csak egy ház – falak, tető, nyílászárók. De nem az otthon. Az otthon az, ahol mindenki szeret mindenkit, ahová várnak este, ahol meleg van és nem a fűtés miatt. Ahová sietsz munka után, hogy elmeséld milyen napod volt és ahol Te is kiváncsi vagy, hogy a többiekkel mi történt aznap. És ez működik oda-vissza, kölcsönösen. Kedves érintések, a férj belemarkol kedvese farába, mire ő nagyot sóhajt és tudod, hogy lesz még „program” este, ha elaludtak a gyerekek.
De nálad nem így van. Jön az este, a szokásos rutin, (ez az én rémálmom: a szokás és a rutin) talán megvan a sorrend, a „szokás”, hogy ki mikor megy fürdeni. Aztán újabb szokás: az egyik tv-t néz, a másik olvas..
Némán.
Ezután mindenki lefekszik. Nézed, hogy ki az aki melletted fekszik.. jól ismered, de inkább hátat fordítasz. Mikor simogattad meg utoljára? Mikor csókoltad? Mikor láttad utoljára a tüzet a másik szemében? Nem emlékszel… és talán Ő sem. Már nem téma.
És vagy elalszol, vagy elkezdődik a „Mi lenne, ha” című film a fejedben…

 

Rájössz, hogy szenvedsz

Szenvedsz. Te ezt nem így képzelted, nem ezt kérted, nem ezt akartad…
A kérdésem a következő: szeretnéd így folytatni még 40 évig? A halálod napjáig?
Amikor már a gyerekek rég nincsenek ott és a kutya..nos, nem szalad eléd, mert nem él már!
Mi van, ha holnap reggel nem fogsz felébredni? Hisz senki nem ígérte meg neked, hogy fel fogsz.. nincs róla papírod, sem közjegyzői okiratod.
Képzeld el.. meg fogsz halni. Vége lesz.
Viszont a jó hír az, hogy van választási lehetőséged!!
Szabadnak születtél Te is, ráadásul egy csodálatos emberi testbe, mint mindenki más ezen a Földön!
Te mitől félsz? Mi a kifogásod arra, hogy nem lépsz?? Talán ezek közül valamelyik:
Mi lesz a gyerekekkel?
Dehát felelőséggel tartozom..
De nincs hová mennem..
A hitel..
Mit szólnak?
De sajnálom a másikat, mi lesz vele?
A kutya..
Blabla..

 

Mi lesz a gyerekkel?

A gyerekek fejlődnek, tapasztalnak, sokkal gyorsabban, ügyesebben mint mi, felnőttek.
Anno ő kiválasztott téged, hogy a Te gyereked akar lenni, mert tőled fog a legtöbbet tanulni. Mégpedig úgy, hogy Te fogod a legmegfelelőbb akadályokat elétenni. Igen, nehogy azt hidd, hogy szülőként nem ezt teszed. De bizony. A Te szüleid sem könnyítették a Te életed, viszont azért vagy az aki, mert ők voltak a szüleid.
A másik, ami talán könnyebben emészthető válasz: Ha lányod odamegy hozzád 10-20 év múlva, hogy figyelj apa/anya. Szenvedek. A férjemmel úgy élünk, mint két idegen. Vagy mint két testvér. Boldogtalan vagyok. És elmeséli azt, ami épp most veled történik.. mit fogsz neki mondani? Óh kislányom, szoritsd össze a fogad, egyszer majd csak elmúlik az életed! Vagy azt, hogy fogadd el, ez van, erről szól az élet?
Nem! Nem fogsz neki ilyet mondani!
Arra fogod biztatni, hogy most azonnal induljon el a boldogság felé. Mindenáron.
 

Nincs hová mennem.

Olyan nincs. Ha döntöttél a magad érdekében, az Univerzum rögtön rendelkezésedre bocsájtja a megoldást! Ez ne zárjon rabságba. Lehet, hogy csak egy telefonodba kerül és valaki éppen rád vár.

 

A hitel

Az csak pénz. Egy eszköz. Ráadásul minden eladó. Ha bele vagy ragadva, akkor legyen számodra motiváló és azon törd a fejed, hogy teremthetsz még többet.

 

Mit szólnak?

Kit érdekel? Ha mindenki a saját életével van elfoglalva akkor észre sem veszi senki, hogy veled mi történt. Illetve lehetsz Te is példa mások számára, akik hasonló helyzetben vannak.

 

Sajnálod a másikat.. mi lesz vele?

Tisztázzunk valamit. Azzal, hogy sajnálod, nem segítesz neki, hanem épp leértékeled. Leteszed az alsó polcra. Segíts neki!
Emeld fel azzal, hogy hiszel benne, hogy képes megtalálni a boldogságot ő is.
Akkor nem sajnálod amikor a Te félelmeid miatt magadhoz kötöd egy életre, akár hazugságok árán is, megfosztva attól a lehetőségtől, hogy megtalálja azt a férfit / nőt, aki mellett boldog lehet??!
Hmm, micsoda karma ez.. 🙁
Én nem lennék a „társ” helyében. Egy percet sem élnék együtt egy olyan férfi mellett, aki azért van mellettem, mert sajnál. Aki nem hiszi el azt és nem bízik abban, hogy képes vagyok megbirkózni az új feladattal. Azzal, hogy elővegyek az életemben egy tiszta lapot és új életet kezdjek. Ami esetleg sokkal jobb lehet, mint eddig valaha gondoltam volna!
Nézd meg, ülj le, nézd ahogy működik. Ahogy például készíti az ebédet. Boldognak látod? Mit gondolsz? Gyerekkorában így képzelte a házasságot? Erre vágyott? Erre mondott neked igent?? Oda tudod neki azt adni, amitől ő boldog lehet? Szívből, szeretettel?

Ha már idáig elolvastál, akkor én már tudom és Te is tudod, hogy a kérdésekre a válasz: nem.
Azt gondolod, nem lesz könnyű neki. De ezt ne Te döntsd el!! Persze, biztos nem lesz az ezt követő időszak sétagalopp. De lehet, hogy épp ebben az időszakban ledobja magáról a felesleges kilókat, új életet kezd, összetörik, aztán felépül és sokkal több lesz. Megtalálja a „Mesterét” és így ebben az új állapotban bármi vagy minden megtörténhet vele.
A boldogság is.

Még mindig úgy érzed hogy felelőséggel tartozol?

Hosszú téma ez.. megérdemel egy új fejezetet. Úgyhogy folytatnám.

Nem a levegőbe beszélek. 17 éve léptem ki a házasságomból, két akkor még nagyon kicsi gyerekekkel együtt, kézenfogva. És ezt ma sem csinálnám másképp.
Akkor nem volt könnyű, de állítom: ma már mindketten boldogan élünk, jobb esetben addig, amíg meg nem halunk. 🙏🏼
 
Orsi
 

 
A képen szereplő ásványok bővebb leírását itt találhatod:

szodalit
akvamarin
hegyikristály
 
Ide kattintva kezdhetjük el a Te saját ékszered készítését!