Ki merem jelenteni, hogy boldog és kiegyensúlyozott vagyok! Ha visszanézek az előző éveimre, akkor látom, hogy azokat a kapkodás, félelem, a pánik, a kishitűség és a ragaszkodás jellemezte. Sok hibát vétettem, sokszor nyúltam mellé. Legyen szó munkáról, párkapcsolatról vagy bármi más hétköznapi dologról.

Lapozgatva az emlékeim között

Már tisztán látom, hogy mi miért történt velem. És tudod mit? Nem cserélnék senkivel! Így utólag imádom azokat a szenvedéseket, rossz napokat, szomorú időszakokat, feszültségeket, amiken keresztül mentem. Nem tudok és nem is akarok mást tenni, mint a testemben élő kis lelket megölelni és elmondani neki, hogy mennyire hálás vagyok neki azért, hogy eddig kitartott és nem adta fel sosem!!

A múltam nélkül

A múltam nélkül nem lennék az, aki most vagyok! Ha bármit is kitörölnék a régi dolgaim közül, ma nem az az Orsi lennék aki itt és most Neked ír! És bizony boldog sem lennék! Tisztán látom, hogy például a múlt párkapcsolatai közül egyik sem volt sétagalopp, de én sem voltam készen rá! Ha pedig nem vagyunk készen, akkor olyan társak szegülnek mellénk, akik segítenek fejlődni. Ez nem megy mindig simán, sőt legtöbbször igenis bele kell szaladnunk abba kitartott kézbe, hogy aztán a földre essünk és onnan felállva szintet lépjünk – jobb esetben. Ha ez nem történt meg, akkor újra nekifuthatunk ugyanannak a körnek. Egykori Mesterem azt mondta egyszer: Mindenkinek olyan párkapcsolata van, amilyet megérdemel. Számomra akkor ez sokkoló volt (vajon miért..) Én ezt azóta mindig szem előtt tartom! Mert nem akarok sem ugyanabba a hibába esni, sem pedig vissza. Nehéz az a lépcső, amin mászunk felfelé.
De csinálhatjuk könnyedén is, a megfelelő éberséggel..

Most úgy érzem, jó az irány!

 
Orsi