Érdekes kapcsolatok vannak az életünkben.

Van egy férfi, akivel eddigi életem során csupán pár szót beszélgettem. Tudunk egymásról.
Látja a munkáimat, amik kikerülnek a nyilvánosság elé, alkalmanként lájkolja is az elkészült Malákat. Azt hiszem ért hozzájuk. Ha meglátom a nevét az értesítéseim között, akkor tudom, hogy szép munkát végeztem. 🙂 Ez talán a karma játéka. 😉

Elérkezett a nap, amikor megkeresett. Egy Malát kért. Nem magának, egy ismerősének. Annyi információt kaptam, hogy egy nagyon finom, bájos hölgyről van szó, akinek nehezen megy a döntés. Egyből elindultak a variációk a fejemben. Küldött róla egy fotót. Amikor megláttam, egyből „betöltődött” az, hogy Holdkő és Ónix. Az Ónixból is szépen fazettált, ami csak úgy ragyog! Ettől válik igazán nőiessé. 🙂
Kikészítettem a gyöngyöket és a zsinórt. Nekifogtam. És valami elindult bennem. Valami olyan finom lágyság és könnyedség..mellette a határozottság, ami nagyban megkönnyítette a munkát. Épp úgy csináltam meg, ahogy a fejemben megszületett. Nem volt bennem kérdés, hogy gyönyörű lesz..
Viszont amikor elkészült, magam sem gondoltam, hogy ez ennyire egyszerű, kellemes és….csodálatos lesz. A kész Mala összemosódott a fotón szereplő hölggyel.
Életemben először azt kívántam, bárcsak ott lehetnék, amikor Ő megkapja… szinte megkönnyeztem.
Hiába, nem egyszerű hivatást választottam- legszívesebben megtartottam volna ezt a Malát. De nekem is a tanulás és fejlődés része az elengedés. Szeretettel készült, szívből.

Miután elvitte az ismerősöm, egy üzenetet küldött:
„Hello. Sikerült. Nem akarom túl érzelgősködni a dolgot (mégis csak egy pasi vagyok), de olyan érzelmi töltöttség van bennem azóta is, hogy összeszorul a torkom, ha valamelyik részletére rágondolok. Ha csak fele ilyen hatást fog kiváltani, nyert ügyünk van! Nagyon szépen köszönöm mégegyszer! Békességet minden lénynek a földön! 🙏🏻📿”

Ezért Lélekékszer..
Mindhárman átéltünk valamit. Nem biztos, hogy ugyanazt, de biztos vagyok abban, hogy valami csodás érzést.

Köszönöm. 🙏🏼