Lehet másképp. Németországban töltött egy hetem alatt olyan flash-eket éltem át, amik úgy érzem, gyökeresen megváltoztatták az életem. Nem győztem csapkodni a homlokom, vagy épp meredt tekintettel bámulni magam elé, amikor rájöttem arra, hogy nagyon sok dolog van, amit itthon eddig én egész másképp láttam, tanultam vagy éltem meg.

 

Köszönöm a hétköznapokat

Volt szerencsém egy ott élő családban tölteni ezt az időt, nem pedig egy szállodában turistaként, aki a közeli helyeket, vagy nevezetességeket jött megnézni és fotózni. Ennek a családnak az élete nem állt meg attól, hogy én ott vagyok. Dolgoztak, a gyerek iskolába és különórára ment éppen úgy, mint máskor. Ezért külön köszönet, mert így megtapasztaltam azt, hogy a „szürke” hétköznapokba is mennyi színt lehet belevinni egy kis szervezéssel.

 

Az egész kezdődött azzal

Az egész kezdődött azzal, hogy érkezéskor messziről, fülig erő szájjal köszönt rám a német szomszéd.. Néztem a hátam mögé, mert elsőre le sem esett, hogy engem üdvözöl. Ehhez azért nem vagyok hozzászokva.. Akkor ezen még úgy átsiklottam. Aztán a hétköznapok úgy teltek, hogy mindenki dolgozott, de mire én délelőtt magamhoz tértem már nyüzsgés volt a házban, ment a sütés-főzés, hogy délután útnak indulhassunk a számomra addig ismeretlen helyekre. És nem, nem azért mert délig alszom, ez mondjuk reggel 9-kor volt.

 

Nincs távolság, nincs idő

Elképzeltem, hogy itthon ebéd után hányszor kerekedünk fel, hogy ‘na gyerünk kirándulni’? Soha? Maximum a város mellett lévő erdőbe ballagunk ki, de azért ez is elég ritka..

Mi ott délutánonként 100-150 km-eket csavartunk le, hogy eljussunk a Fekete Erdőbe, lássuk Titisee-t, átugorjunk Franciaországba, hogy Colmarban egy igazi croissant együnk. És még sorolhatnám. Számomra világossá vált, hogy nincs olyan hogy „messze van”. Beülünk az autóba és megyünk. Kész.

Nem akartam összehasonlítani az itthoni mentalitással, de ismerve magamat, hogy itt mihez vagyunk szokva: nos, ha valami miatt 100 km-t kell utaznunk, arra bizony rászánjuk az egész napot, mert vagy rosszul bánunk az idővel, vagy hullák vagyunk, mire ezt az utat megjárjuk. És aznap már csak a kilégzés-belégzésre tudunk összpontosítani.

Apropó idő.. Mivel azért a tartózkodásom fő csapásiránya a pihenés és a kikapcsolódás volt, ezért az órával nem nagyon volt dolgom, de ahogy elnéztem a többieknek sem. Mindenre volt idő.. Illetve inkább olyan volt, mintha nem is lenne idő. Na nem úgy mint itthon, hogy kapkodunk állandóan, hogy erre sincs idő, meg arra sincs, hanem nincs – egyszerűen nem létezik. Anélkül hogy az órát lestük volna, annyi minden belefért egy napba, mint itthon kettőbe sem. És a gyerek is odaért időben a matek órára…

 

És hogy miket ettem?

Ettem igazi Feketeerdő tortát, aminek a tejszínhabjába igazi cseresznyepálinka van keverve és nem fóliába csomagolva adagolják, hanem ott a helyszínen vágják fel a vendég kedvéért a tortát. Ezen azóta is sokat töprengek.. Vajon itthon hogyan merik Feketerdő tortának nevezni a cukrászdákban ezt a csodát??? A magyar cukrászok vajon ettek már ilyet??

De beszélhetnék a sonkákról, szalámikról, vajról, kávéról, pékárukról is. Egyszerűen nem tudtam betelni azoktól a finomságoktól, amiket alapból itthon minden nap fogyasztunk. Ízeket éreztem, tartalmat. Most már tudom, hogy az E-betűknek milyen íze van és a VALÓDInak milyen… Figyelj! Ég és föld!

 

Mert a depi is lehet hepi

És ha azt gondoljuk, hogy persze, mert ebben az egy hétben én csak a szépet és a jót láttam: egy nap menet közben az autón elment a fék. Félreáll.. Telefon, jön a tréler. Autót viszi a szervízbe, mert a kötelező biztosítás ezt is fedezi. Ennek az éves díját pedig leírják az adóból. Hogy mi?? Hm…

 

Minden átírva!

Amíg eddig azt gondoltam külföldről, hogy jó lehet ott élni, de talán ezen 20 évesen kellett volna gondolkodnom és úgy tanulni a nyelveket, most azt gondolom, hogy a határ valójában csak egy piros vonal a térképen.. Illetve ami még súlyosabb: csak a fejünkben, a magunk által féltőn dédelgetett hitrendszereink által van. Egyébként nincs. Semmi. Illetve MINDEN VAN!! És tényleg egy karnyújtásnyira!

Tudom már, hogy milyen nagyban gondolkodni!!

Belül nagyon elkezdtem örülni annak, hogy a munkám, a hivatásom nem köt helyhez, illetve a gyerekeim is felnőttek már..

Figyelem merre visz az élet, hogy még mit mutat meg nekem!?

 
Orsi
 

 
A képen szereplő ásványok bővebb leírását itt találhatod:
citrin
gránát
 
Ide kattintva kezdhetjük el a Te saját ékszered készítését!